Három héttel a verseny előtt kaptuk a hírt, hogy a Spartathlon is a Covid19 áldozatául esett. Sajnálom, hiszen rengeteg munkát és energiát fektettem a felkészülésbe. Miután megemésztettem a rossz hírt, újraterveztem…
Beneveztem a 100 kilométeres versenyszámra 7.PreVital Szőlőskör versenyre.
Ezen a távon összesen 1400 méter a szintkülönbség. Az időt nem nagyon terveztem, mert nem ismertem a pályát.
Segítő nélkül indultam. Otthon gondosan megterveztem, hogy mely pontokra fogom előre küldeni az egyéni frissítésem.
Hajnali 5-kor indultunk. A rajt előtt 15 perccel értem a versenyközponthoz.
Az első kört még sötétben kezdtük, de hamar megvirradt. Szinte egyből felfelé futottunk Tótvázsony felé. A többieknek ezek az emelkedők dombnak, ám nekünk, alföldieknek hegynek számítanak.
Csodálatosak a napfelkeltében a Balaton-felvidék kis falvai: Barnag, Pécsely, Vászoly és Dörgicse.
A reggeli órákban még jó időnk volt, nem volt meleg, élveztem, hogy futok és gyönyörködtem a tájban. Egyszer csak 40 km után megjelent mellettem biciklivel a barátnőm, Kata.
Pont ezen a hétvégén nyaralt a családjával Keszthelyen és ez alkalomból meglátogatott engem. Jól is tette, attól kezdve nagyon sokat segített, ugyanis kezdett jobban sütni a nap, kellett is rendesen hűteni magamat.
Nagyon sok futó ismerőssel és baráttal találkoztam, jó volt a hangulat mindenki szurkolt mindenkinek. Ez legalább kicsit elterelte a figyelmemet a nagy melegről.
Balatonakalin, a fordulónál újra sikerült megelőzni Andit, majd itt jött egy hosszú emelkedő Dörgicse felé.
9 óra 20 perc alatt sikerült első nőként célba érni. Nem kérdés, ez lesz egyik kedvenc versenyem. Köszönöm szépen a szervezést és a sok segítséget. Lehetett érezni, hogy ez a verseny valóban a futókért van. Gratulálok minden indulónak és célba érkezőnek!
Köszönöm szépen edzőmnek a felkészítést! Köszönöm szépen a támogatást Békéscsaba Önkormányzatának és a Békéscsabai Atlétikai Klubnak!