— Milyen témakörben írta a szakdolgozatát? — kérdeztük a gödöllői Szent István Egyetemen Állatorvos-tudományi Karán tanulmányait lezáró atlétát. 
— A szarvasmarha ellést követő időszak alatt lezajlott változásairól.

— Miért éppen a szarvasmarhákról?
— Tulajdonképpen lehetett volna írni bármiről, de nem biztos, hogy érdemes ezt az utat járni. Egy kedves barátomnak volt egy a vadállatokkal kapcsolatos témája, el is indultam ebbe az irányba, ám problémákba ütköztem, végül a szarvasmarhánál kötöttem ki és nem bántam meg. Volt is szerencsém megnézni egy olyan szarvasmarhát, amely nem sokkal előtte három borjúnak adott életet, nagy élményt jelentett.

— Eldőlt, hogy hol áll munkába?
— Még nincs semmi eldöntve, vannak jó ajánlatok, de mivel Tokióig még szeretném folytatni az élsportot, ezért kérdés, hogy a civil munkámban mit és mennyit tudnék bevállalni. A leendő munkámra mint befektetésként gondolok, egyelőre nem ebből fogok megélni. Közben persze nem akarok eltávolodni a választott szakmámtól sem, mert később ebben a munkakörben szeretném megtalálni azt a motivációt, ami eddig a sportban volt meg.

— Milyen elvárásokkal vágott bele a fedett pályás szezonba? Hogyan értékeli a düsseldorfi futását?
— Szerettem volna befejezni az egyetemet, és próbáltam magam felkészíteni arra, hogy ez az évem nem lesz annyira különleges, mint az előző, amikor az Európa-bajnokságon ezüstérmes lettem és az olimpián középdöntőt futhattam. Most is próbálom komolyan venni az edzéseket és kihozni ebből a helyzetből a maximumot. Végig dolgoztam ezt az időszakot, még ha kellett is áldozatokat hoznom. Vannak még hiányosságaim, nem tartok még ott a formámban, ahol kellene. Düsseldorfban is nehezen kaptam lábra, de amikor kezdtek összeállni a dolgok, felzárkóztam és 60 méter gáton a 7,76 másodperces idő kis híján döntőt ért. Jó lett volna kettőt futni, de nem vagyok elkeseredve, a következő versenyen szeretnék továbblépni.

— A rövid fedett pályás szezon után kezdődik a hosszabb szabadtéri, augusztusban a londoni világbajnoksággal.
— Szeretném bebizonyítani, hogy ott a helyem a világbajnoki döntőben, ezért küzdök. Egy vébé merőben más, mint egy olimpia, hiszen a címvédő alanyi jogon ott lehet, esetünkben ez az orosz Subenkov. Ha nem oldják fel az orosz atléták eltiltását, akkor hiányozni fog. Mellette indulhat akár négy amerikai és ugyanennyi nagyon jó francia futó is, vagyis borzasztó erős a mezőny. Az más kérdés, hogy a világbajnokságon talán kisebb a nyomás az atlétákon, mint az olimpián.

— Tavaly aláírta új szerződését a Kopp Békéscsabai Atlétikai Clubbal.
— Voltak megkeresések, ajánlatok, de a békéscsabai egyesülettel korrekt módon megtárgyaltuk a lehetőségeket, a feltételeket, egy éves szerződést írtunk alá. Azt a megbecsülést — és még véletlenül sem szeretnék nagyképűnek tűnni —, amit megérdemeltem, megkapom Békéscsabán, ahonnan nem kis érzelmi pluszt is kapok.